Five-Chapter

Sziasztok Bogyók!:D 
És újra jelentkezünk az 5.fejezettel! 
Ha tetszik iratkozzatok fel és pipáljatok kérlek!:c
Jó olvasást puszi!:* 


*Viktória szemszöge*


Telefonom ébresztésére keltem fel, nem is értem mért nem kapcsoltam még le az ébresztő órát. Erőt vettem magamhoz és kinyomtam. Pizsamában és mamuszban lecsoszogtam a konyhába. Megittam egy bögre kakaót és már vissza is mentem a szobámba. Elkezdtem kutatni a szekrénybe, valami elviselhető ruháért. Mikor megtaláltam a megfelelő összeállítást felvettem, majd kifésültem a hajam és kontyba kötöttem. Sokat gondolkoztam, hogy milyen sminket kenjek magamra, végül úgy döntöttem, hogy nem sminkelem ki magam. Majd elkezdtem ezen a Harry ügyön gondolkozni. Arra jutottam, hogy nem töröm rajta tovább az agyam, hanem inkább átmegyek hozzá és megkérdezem. Kimentem a szobámból majd megálltam az ajtaja előtt és kopogtam. Mivel nem jött válasz gondoltam még alszik és benyitottam. Egyszerűen köpni, nyelni nem tudtam, szemem könnyekkel megtelt. Csak álltam és néztem őket. Egy szőke csaj meztelen feküdt Harryn, és csókolgatta a nyakát. Mikor Hazz észre vett lelökte magáról a lányt és szinte parancsolta neki, hogy öltözzön fel. Mikor elkezdett felém közeledni én elfutottam, szokás szerint. Kifutottam a bejárati ajtón és csak futottam egyenesen. Azt hiszem teljen belé szerettem, csak mivel nagyon makacs vagyok nem vallottam be magamnak. Bementem egy Starbucks-ba. Rendeltem egy kávét és elkezdtem szürcsölgetni, körbe néztem a kávézóban. Egy ismerős arcot sem láttam, míg be nem jött egy férfi az ajtó, legszívesebben elfutottam volna, nagyon bepánikoltam. Végül nem volt időm semmire, mert már leült mellém.
-Szia cica, a múltkor jó volt együtt-hajolt hozzám olyan közel, hogy teljesen neki passzírozta az arcát az enyémhez-ugye emlékszel rám?-nevetett fel, mintha valami roppant szellemes viccet mondott volna.
-Az ember nem felejti el csak úgy a megerőszakolóját-ezt nem szerettem volna, de hangosan kimondtam.
-Hát nem bizony, hallom megcsalt a göndör-teljesen lefagytam...
-Nem is voltunk soha együtt-feleltem és beleittam a kávémba.
-Gyere az ölembe szívem, lássak az emberek, hogy milyen boldogok vagyunk-mondta hangosan, hogy mindenki hallja, nem tudtam mit csinálni. Nem pofozhatom fel őt nyilvánosan, undorodva báj vigyorral a képemen beültem az ölébe.
-És most szépen velem jössz-mondta és közben végig mért.
Nem is olyan rossz ötlet, lehet, hogy féltékennyé teszem Harryt ezzel a féreggel és ha bánt engem biztos vagyok benne, hogy megvéd, és talán akkor az övé leszek, örökre. Jó, tudom, hogy ez nem egy mese, de beválhat. Undorodom ettől az embertől, de ha Harry megszervezésében segít akkor belemegyek.
-Sok boldogságot-hallottam meg szeretett barátnőm hangját.
Neki persze összejön minden, Zaynel nagyon boldogok és mindent megkap, nem úgy mint én, pedig mindig én voltam a jobb.
-Mit keresel itt?!-álltam fel Logantől és szinte neki mentem.
-Nyugalom, az ember már meg sem ihat egy kávét?-annyira ideges lettem tőle, hogy megragadtam Logan karját és elkezdtem kifelé húzni. Már majdnem kiértem amikor Alice felnevetett.
-Louis, Harry és most ő?-nagyon élvezte a helyzetet-nem mondom, nincs rossz ízlésed, de elég fárasztó lehet három pasi kurvájának lenni, fizetést nem kapsz?-nem ismertem rá. Annyira kihatalmasodott rajtam a düh, hogy oda mentem és felpofoztam. Még sose veszekedtünk és most meg még kezet is emeltem rá, hihetetlen, hogy milyen változáson mentünk keresztül.
-Menjél csak, elengedlek biztos nincs sok időd, utána menned kell Harryhez is-nevetett fel gonoszan majd eltűnt a kávézóban.
Kiértünk az utcára, Logan elkezdett maga után húzni és bevezetett egy lakásba felhurcolt az emeletre és belökött az ajtón.
-Igaza volt a másik a ribancnak-vigyorgott rám majd lelökött egy kanapéra-na egy kicsit játszunk, jól van szívem?-eldobta a dzsekijét majd elkezdte lerángatni a ruháimat.
Ez most rosszabb lesz mint az első volt, most nagyon ideges is.
Nagyon durva volt most, még annyi időt se hagyott, hogy levegőt vegyek. Miután végzet meg sem várta, hogy felöltözzek csak kiviharzott a lakásból.
Ott feküdtem meztelenül, levegőért kapkodva egy idegen lakás kanapéján. Nem tudom, hogy juthattam el idáig, borzasztó.
Felöltöztem, de még nem mentem ki a lakásból, csak ültem és bámultam magam elé. El kell mennem egy gyógyszer tárba tablettáért, nem lehetek terhes ettől a féregtől.
Már éppen indulni akartam amikor egy nő és egy gondolom a kisfia bejöttek az ajtón. Most jöttem csak rá, hogy ez nem Logan
lakása.
-Maga mit keres itt?-kérdezte a meglepett nő, gondolom azt hiszi, hogy betörtem a lakásába.
-Én...-nem mondhatom azt, hogy ide hoztak megerőszakolni-én semmit, már megyek is-persze, ha az ilyen egyszerű lenni mint a filmekben. A nő elállta az utat és a telefonjáért nyúlt.
-Hívom a rendőrséget-remegő kézzel betárcsázta a számot, nem tudtam mit csinálni.
Nem is gondoltam semmire, csak ültem és vártam, hogy mi lesz.
-Meg sem kérdezi, hogy miért vagyok itt?-kérdeztem meg a lesokkolt nőtől aki úgy védte a fiát mintha elakarnám rabolni őt.
-Ki maga?-elég fura helyzet, de nyugodtan kezelem mivel tudom, hogy nem tettem semmit.
-Viktória Limbert vagyok-érdekes nevem van, félig magyar félig angol, az anyám akit már vagy két éve nem láttam magyar, az apám akiről azt sem tudom, hogy kicsoda angol.
-Nem hallattam még ezt a nevet máskor, mit akar tőlem?-sajnálom szegény nőt, én nem tudom mit csinálnék, ha egy idegen nő békésen üldögélne a kanapémon belemerülve a gondolataiba.
Kellet egy kis idő a hazugság kitalálásához, már tudom, hogy mit fogok neki mondani, talán van olyan kétség beesett, hogy most beveszi a rendőrök meg majd rájönnek, hogy tényleg nem akarok semmit.
-Éppen most érkeztem, a barátom mondta, hogy jöjjek ide, mert ez az ő lakása-ennél jobbat is kitalálhattam volna, de megteszi.
-Majd minden kiderül a rendőrségen-mondta úgy, mintha valakit meggyilkoltam volna és ő meg bizonyítani szeretné. Gyorsan megérkeztek a rendőrök, biztos azt hitték, hogy valami súlyos ügyért kell idejönniük, mert tényleg betörtem. Érdekes.
Semmi érdekes nem történt, még meg sem kérdezték, hogy ki vagyok vagy, hogy miért vagyok itt, csak beültettek egy kocsiba. Beértünk a rendőr kapitányságra, ott szépen bevezettek egy iroda szerűségbe és lecsücsültem egy székre halál nyugodtan.
-Mi a neve?-kérdezte egy harminc év körüli férfi, aki éppen egy tollat bontott ki.
-Viktória Limber vagyok, tizenkilenc éves és nem követtem el semmit-hadartam el gyorsan egyszerre, mert nem volt kedvem több kérdésre válaszolni. Furán végig nézett rajtam majd egy köhintés után megszólalt.
-Rendben Mrs.Limbert, megengedi, hogy megnézzük a zsebeit?-kérdezte teljesen feleslegesen mert már két férfi oda lépett mellém és várták, hogy felálljak.
-Rendben Mrs.Limbert, megengedi, hogy megnézzük a zsebeit?-kérdezte teljesen feleslegesen mert már két férfi oda lépett mellém és várták, hogy felálljak.
-Hogyne?-álltam fel és vártam, hogy a pasi turkáljon a zsebeimbe, de bejött egy öregedő lángvörös hajú nő, megállt velem szemben és benyúlt az egyik zsebembe.
-Ebben nincsen semmi csak egy telefon-mondta és kirakta az asztalra, majd benyúlt a másikba is-na ez mi, megtudná mondani, hogy ez micsoda?-húzott ki a zsebemből...egy...egy kis zacskót, még a hülye is tudja, hogy ez drog.  Teljesen lefagytam, nem tudtam mit mondani beszédre nyitottam a számat, de nem jött ki hang a torkomon, csak álltam megmerevedve.
-Oh Mrs.Limbert, valóban nem követett el semmit?-kérdezte gúnyosan a férfi.
-Nem....ez nem lehet, én nem követtem el semmit-ez a lehető legnevetségesebb dolog amit lehet ott mondani, mindenki ezt mondja.
-Minden maga ellen van-mondta és leírt valamit egy papírra.
-Megengedi, hogy telefonáljak egyet?-kérdeztem bizonytalanul.
-Persze, két percet kap rá.-mondta a vörös hajú nő és kimentek a szobából.
Elővettem a telefonom, majd elkezdtem gondolkodni, hogy kit is hívjak. Benszit nem hívhatom, mert most összevesztünk, és Harryt sem.Szívesen hívnám Liam-et de sajnos nincs meg a telefon száma.  Akkor maradt Louis. Megkerestem és már tárcsáztam is a számát.
-L Louis...-szóltam bele remegő hanggal a telefonba.
-Mondjad-válaszolt flegmán.
-A R Rendőrségen vagyok, letartóztattak-mondtam, és lehuny ott szemmel vártam a válaszát.
-Mért engem hívtál?-kérdezte.
-Most nem ez a lényeg!! Segítesz, vagy nem?-emeltem fel egy picit a hangomat.
-Már is ott vagyok, ne menj sehova!-nem hallottam a hangjában semmi aggódást, semmit.
-Nem tudnék sehová se semmi...-motyogtam bele a telefonba.
-Mrs. Limbert!-jött be a vörös haj csaj. -Remélem eltudott intézni mindent, mostt viszont a cellájához kell vinnem. -tette rá a bilincset a kezemre.
-Hogyne, feleségül nem akar venni?-nem volt semmi kedvem hozzájuk, nem követtem el semmit.
-Nagyon vicces kedvében van, majd ha megismeri a cellatáraait, akkor már nem lesz-vigyorodott el a nő.
Majd kivonszolt a szobából, egy hosszú folyosóra jutottunk ki. Egy darabig egyenesen mentünk majd balra fordultunk és bementünk egy rácsos ajtón.Ismét egy hosszú folyosóra lukadtunk ki. A második cellába bezárt, de előtte le vette a bilincset.
-Jó szórakozást!-mondta lenézően a csaj, majd ott hagyott.
-Szia szivi.-jött oda hozzám egy szőke és egy fekete hajú csaj. -Mit követtél el, hogy ide kerültél?-mértek végig.
-Mi közötök van hozzá?!-kérdeztem flegmán.
-Nézd már!A kis hercegnő milyen bunkó!-nevetett a szőke.
-Milyen szép nyakláncod van!-nyúlt hozzá a fekete hajú a nyakamban lévő lánchoz, amit még Benszitől kaptam.
-Ne érj hozzá!!-húztam ki a kezéből.
-Juj..csak nem anyucitól kaptad?-kérdezte flegmán a szőke, majd egy hirtelen mozdulattal leszakította nyakamról.
-Add vissza te retkes ribanc!-kiabáltam rá.
A fekete hajú megfogta a kezeimet és hátra húzta, majd erősen megszorítottam, míg én kapálóztam.
-Mit mondtál?-állt elém a szőke, közben feltűrte a pulcsija ujját.
-Jól hallottad!!-köptem le őt.
-Hát jól van hercegnő, te akartad.
-Cara, Taylor vissza!!-mondta egy ismerős hang, mikor már majdnem megütött.
Hátra léptek két lépést majd én oldalra néztem és a vörös hajú csaj volt ott Louival az oldalán.
-Szerencséje van Viktória, ez az úr kifizette az óvadékot.-mondta miközben kinyitotta a cellát és kiengedett.
Louival egymásra néztünk, de nem szólt egyikünk sem, egészen a kocsiig.
-El árulnád, hogy hogy kerültél ide?-kérdezte kicsit dühösen.
-Először menjünk el egy gyógyszer tárba, és utána elmesélek mindent!-mondtam komolyan.
-Na mi van az este nem sikerült Harry-vel védekezni?! Amúgy mért nem őt hívtad?! Jaaa!! Ő most a szőke hajú barátnőjét dugja otthon.-nevetett fel , amolyan erőltetett nevetéssel.
-Louis kérlek!!-néztem a szemébe, mire nem mondott semmit, csak elindította a motrot és már indultunk is.
Pár perc alatt már ott is voltunk egy gyógyszertárnál. Én gyorsan beszaladtam, míg Louis kint megvárt a kocsiba. Pár perc alatt már vissza is értem, de sajnos üres kézzel, mert fogamzás gátlót csak nő gyógyász álltál felírt recepttel lehet venni.
-Na mi van?! Mért nem vettél semmit?-nézett rám Louis érdeklődve, mikor beszálltam a kocsiba.
-Előbb nő gyógyászhoz kell mennem.
Nem mondott rá semmit, csak elő vette a telefonját és tárcsázott egy számot.
-Szia anya!-mondta a telefonba, mikor felvette ezek szerint az anyukája.
Azért hívta őt, hogy elkérje a nőgyógyásza telefon számát. Szerintem ez Louitól nagyon aranyos. Felhívta a pasit, aki holnap délután 4 órára adott idő pontot.
-Köszönöm.-mondtam mikor letette a telefont.
-Éhes vagy?-kérdezte, miközben elindultunk.
-Igen, nagyon!
-Akkor elmegyünk pizzáért és elmeséled mi történt veled!-mondta komolyan.
Elmentünk egy pizzériába, és vettünk egy nagy sonkás-kukoricás pizzát meg egy liter Fantát. Majd vissza szálltunk a kocsiba és egy ismeretlen úton mentünk tovább.
-Louis?!
-Igen?-mosolygott.
-Hova megyünk?-néztem rá értelmetlenül.
-Majd megtudod.-vonta meg a vállát.
Körülbelül öt percen belül leparkolt. Majd kiszállt a kocsiból, ahogy én is, meg fogta a kaját én meg az üdítőt és elindultunk egy kis aranyos ház felé. Elég eldugott helyen van, mit ne mondjak. Louis kinyitotta az ajtót, majd előre engedett.
-Mi ez a hely?-néztem tátott szájjal, annyira más volt, mint amiben mi lakunk.
-Ide szoktam jönni, mikor magányra vágyom. Gyere beljebb!-megfogta a csuklómat és behúzott a nappaliba. Bementem a tágas, nem éppen világos lakásba és leültem a kanapéra. Nem gondoltam volna, hogy Louisnak van ilyen magányos helye is. Ő elment valahova, majd két pohárral a kezében jött vissza, akkor gondolom a konyhában volt. Letette a kanapé előtt lévő kis asztalra a kezében tartott tárgyakat, majd mindkettőbe üdítőt töltött, kinyitotta a pizzás dobozt, és leült mellém.
-Na mesélj!-mondta mielőtt beaharapott a pizzába.
-Biztos tudni akarod?-kérdeztem bizonytalanul.
-Vik, mondjad már!-mondta erőszakosan.
-Hát jó..-lenéztem a földre és elkeztem mondani a történetet. Kivételesen az igazat mondta, nem éreztem úgy hogy hazudnom kellene, teljesen úgy éreztem hogy biztonságban vagyok és nem kell félnem, bármit mondhatok, meg amúgy is kihozott a börtönből, megérdemli az igazságot!
-Mért nem mondtad el, az első alkalom után?-nézett könnyes szemembe.
-Nem mertem...-mondtam hallkan és próbáltam vissza tartani könnyim.
-Sajnálom, hogy bunkó voltam...-mondta bűntudóan.
-Semmi baj, megszogtam...-töröltem le az arcomon lefolyó cseppet.
-Hééj, ne sírj!-simogatta meg a hátam. -Inkább egyél!-mondta mosolyogva.
Szép lassan megnyugodtam, megettük a pizzát, majd Loui körbe vezetett a házban. Szép kis házikó, és tényleg kicsi, de még is tágas, nincs csak egy szoba fürdővel, konyha és nappali, de nekem nagyon tetszik!
-Megkérhetlek, hogy erről a helyről ne mondj senkinek semmit?-kéte, mikor vissza ültünk a nappaliba.
-Ha akarnék se tudnák senkinek beszélni róla.-mondtam kicsit szomorúan.
-Ha ez vígaztal téged hoztalak ide először.-mondta mikor bekapcsolta a tv-t.
-Azt ne mond, hogy Eleanort nem dugtad még meg itt!
-Hát..pedig nem..-nevetett.
-Vik?!-szólalt meg pár perc cseng múlva.
-Igen?-néztem rá kérdően.
-Te....te szereted Harry-t?-kérdezte félénken a fejét vakargatva.
-Kérlek most ne beszéljünk róla!-válaszoltam komolyan.
-De ez most fontos!-nézett mélyen a szemembe.
-Miért?
-Mert...mert az...Tudod mit?! Hagyjuk is! Menjünk haza!-állt fel.
-É-én nem szeretnék haza menni..Nem akarok találkozni se Harryvel se a szőke kurvájával, de még Benszivel sem.-mondtam, s közben a földet néztem. Majd ránéztem Louira, ő csak állt és nézett engem.
-Akkor maradjunk. megnézünk egy filmet?-kérdete mosolyogva, mikor már a csönd kezdett kínossá válni.
-Persze.-válaszoltam,majd lehuppant mellém és a kis asztalról felvette a cd tartót
-Persze.-válaszoltam,majd lehuppant mellém és a kis asztalról felvette a cd tartót.
-Nyugi minden rendben lesz, majd meglátod.-mondta bíztató mosolyal.
-Remélem!-mosolyogtam rá vissza.
-Mit nézzünk?-kérdezte lelkesen.
-Ümm...Nekem mind egy...
-Na akkor nézzük meg a Tükrökröket!-vette ki a tokból a cd-t, majd oda ugrált a lejátszóhoz és beletette.
-Komolyan horrort akarsz velem nézni?-kérdeztem, mikor vissza jött.
-Mért ne?!-vonta meg a vállát.
A filmben voltak brutális részek, amiken persze eltakartam a szememet, de azért tetszett. Louis elment lezuhanyozni, mert megbeszéltük, hogy itt alszunk. Épp kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, mikor megcsörrent a telefon. Megnéztem a kijelzőt és Harry neve állt ott. Épp mikor felakartam venni Louis egy száll törölközőben kisétált a szobából.
-Kész vagyok te jössz!-mondta, miközben beletúrt vízes hajába.
Nem tudtam semmit mondani, csak végig néztem rajta egy párszor, majd bele haraptam alsó ajkamba.
-Oh... csak nem tetszik, amit látsz?-kacsintott rám.
-Öm..ja bocsi...-próbáltam levenni róla a szemem.
Oda jött hozzám, megfogta a kezemet, majd felhúzott a kanapéról. Kezét a derekam köré fonta. Végig simítottam tökéletes felső testén, majd beletúrtam a hajába. Sexyn beleharapott alsó ajkaiba, miközben az enyéimet nézte, mikor már a szája súrolta az enyémet megcsörrent a telefonom.
-Ne törődj most ezzel-mondta Louis és kinyomta a telefont.
-De biztos fontos...-mondtam, de nem is figyelt rám.
Letette a telefont az asztalra. Visszajött hozzám kezét újra derekam köré tette, de az egyiket lecsúsztatta fenekemre, s közben végig a szemembe nézett.
-Miért alacsonyodnál le Harry szintjére, nem kellesz neki most is megcsal.-mondta majd elkezdte a nyakamat finoman szívogatni.
-Nem én csaltalak meg téged az elején Calderrel-nem hagyhattam ki, hogy ne mondjam
-Igazából őt csaltam meg veled.-miközben mondta kezével benyúlt a pólóm alá.
-Louis!-fogtam meg kezét, amivel épp a melltartómat próbálta kikapcsolni.
-Mi van?-kérdezte mosolyogva, és nem hagyta, hogy eltoljam magamtól.
-Ezt nem kéne, nagyon köszönöm, hogy kihoztál a börtőnből, de nem akarom ezt!-minthanem mondta volna semmit folytatta tovább.
Mikor sikerült neki kikapcsolni a melltartómat elkezdett játszadozni melleimmel, közben újra a nyakamat kezdte szívogatni.
-Louis! Elég, hagyd abba!-toltam el magamtól.
-Nem fogom, mert akarlak nagyon-próbált újra közelebb kerülni hozzám, de én nem hagytam.
Egy nagyon erőset toltem rajta, annyira, hogy leesett az ágyra, ém gyorsan visszakapcsoltam a melltartómat és elkezdtem kifelé rohanni.
-Vik! Várj!!-futott utánam egy száll törcsiben.-Állj már meg!-kapta el a karom. - Sajnálom.. -mondta, mikor szembe fordított magával. -Gyere be és megbeszéljük.!-mutatott az ajtóra.
Belementem, mert nem akartam haza menni, és nem akartam találkozni se Harryvel se Benszivel. Vissza mentünk a házba, ő felvette a 'pizsamáját', vagyis egy alsó nadrágot, én addig a nappaliban ültem.
-Sajnálom, tényleg!-mondta, mikor kijött, majd leült mellém. -Figyelj! Tudom, hogy mindenki azt hiszi, hogy El és köztem minden oké, de ez nem igaz! Úgy érzem nem szeretem már őt... És már a szex sem olyan jó vele, mint volt.-mondta nyugodtan.
-És most azt gondoltad, hogy hmm...Eleanort épp nem tudom dugni, akkor jó lesz nekem Vik úgy is kurva?!-kaptam fel kicsit a vizet.
-Te nem vagy kurva! Tudom, hogy sokat mondtam rád ilyesmi szavakat, de sosem gondoltam komolyan.-nézett a szemembe.
-De ugye tudod, hogy nekem nagyon rosszul esett?
-Igen, és sajnálom.!-simította végig kezét a karomon.
-Kérhetek egy pólót? elmennék lezuhanyozni.
Rögtön felpattant a kanapéról, megfogta a csuklóm és behúzott a hálószobába, majd a kezembe nyomott egy fekete alsó nacit meg egy Superman-es pólót, megköszöntem neki, majd elmentem letusolni. Mikor végeztem megtörölköztem, felöltöztem, leengedtem összefogott hajam, majd kiléptem a fürdőből. Louis azt hiszem már aludt, legalább is nagyon úgy tűnt. Óvatosan befeküdtem mellé, úgz hogy még véletlenül se érjünk egymáshoz. Betakaróztam, majd elkezdtem bámulni a falat, mivel még nem tudtam elaludni. Mikor már fél álomban voltam Loui elkezdett beszélni valamit, de nem értettem semmit, csak a nevemet...Gondoltam álmában beszél ezért nem foglalkoztam vele, hanem inkább elaludtam.


*Alice szemszöge*


Miután elmentem onnan és Viktória is lekopott azzal a pasival valami hülye nevű bár felé vettem az irányt. Egyből kikértem három italt és eldöntöttem, hogy igen is befogok rugni, hogy ne érezzem azt az ürességet és fájdalmat Zayn miatt. Leült mellém egy pasi, gondolom ugyan az volt a célja mint nekem, az az ötletem támadt, hogy miért ne rughatnánk be együtt?
Szorosan oda simultam a pasihoz és akkor döntöttem le az italom amikor ő is a sajátját. Nem vette nagyon észre, ő már teljesen részegen jött a helyre, amit csak most vettem észre. A haza út elég érdekesen telt mivel az italtól teljesem szédült voltam. Éppen, hogy beestem a lakásba és már is olyan látvány fogadott ami még részegen is szivem ütött. Ugyanis Zayn és egy csaj, biztos Perrie az smároltak a kanapén.
-Drága szerelmem nem zavarok?!-csaptam be az ajtót.
Teljesem lefagyott ő is, gondolom zavarta a szoba kurvája társasága miközben a másik kurvával akarna dugni, szép mondhatom.
-Most menj Perrie, elintézem-mondta és levakarta a csajt magáról, persze elintézi, de én nem fogom ezt tovább tűrni.
-Elintézed, tudod drágám napok óta velem csal meg téged meg ez a szemét, ne sírj találsz jobbat és most ellehet tűnni!-ordítottam rá a
csajra aki egy szál semmiben állt és figyelte Zaynt.
-Hagyjad, részeg és hülyeségeket mond-mondta Perrinek a félisten, rájöttem, hogy bármit csinálhatna velem én akkor is imádom.
-Aki részeg az igazat mond-mondta Perrieke, ebben igaza van, csak tus ez valamit.
Felöltözött és elrohant ahogy Viktória szokta, Zayn nem is ment utána, felém vette az irányt.
-Te rohadék kis ribanc, ezért most megfizetsz!-sziszegte a képembe.
-Tiéd vagyok édesem-hozzásimultam és elkezdem táncolni neki, közben ügyeltem arra, hogy neki nyomjam a mellem.
-Nem lehetsz ennyire kurva, de folytasd!-parancsolta rám.
-Csak szeretnéd te rohadék-vigyorogtam rá egy csók csatát félbe hagyva.
Eltávolodtam tőle felakarnám menni a szobámba, de eszembe jutott valami.
-Ha akarsz valamit akkor várlak-mondtam a lépcső tetejéről. Most vágyom rá, úgy is utánam fog, tudom. Felmentem a szobába levettem a ruhámat és szexi pózba vágtam magam.
Hiába vártam, nem jött.
Már vagy félórája ott ültem begörcsölve, de nem jött. Nem akar engem, nem akar.
-Csak szeretnéd te rohadék-vigyorogtam rá egy csók csatát félbe hagyva.
Eltávolodtam tőle felakarnám menni a szobámba, de eszembe jutott valami.
-Ha akarsz valamit akkor várlak-mondtam a lépcső tetejéről. Most vágyom rá, úgy is utánam fog, tudom. Felmentem a szobába levettem a ruhámat és szexi pózba vágtam magam.
Hiába vártam, nem jött.
Már vagy félórája ott ültem begörcsölve, de nem jött. Nem akar engem, nem akar. Levetkőztem amennyire ilyen állapotban tudtam lemostam a sminket és már éppen beakartam feküdni az ágyba, amikor két ismerős kéz megfogta a derekamat hátulról mint a múltkor.
-Akkor jövök, amikor nem számítasz rám-mondta és közben szívogatta a nyakamat.
-Nincs beszélni valónk, végeztem veled-mondtam, de közben egyre jobban kívántam. És tudom, hogy sose fog engem szeretni úgy ahogy én szeretném.
-Nem úgy tűnik-mondta és közben sorba tépkedtük egymásról a ruhadarabokat.
-Gyűlöllek, érted, gyűlöllek!-mondtam miközben végig simítottam a kezem a tökéletes testén.
-Én is gyűlöllek-mondta miközben a melltartómat próbálta letépni rólam.
Ugyan olyan csodás volt vele, mint mindig.
Most éreztem igazán azt, hogy ő is kívám engem igazából. Egyszerűen, tökéletes volt minden, nincsenek rá szavak. És büszke vagyok magamra, mert ezt az  érzést én váltottam ki belőle, csak is én.
Már mellettem feküdt és a hajamat piszkálta és mosolyogva nézett engem én meg a hajában turkáltam, amikor hallatszott, hogy valaki bejön a lakásba. Eddig nekem nem volt hányingerem, de most muszáj volt. Utána Zayn akart még egy kicsit szórakozni, de nem volt rá idő, mert Harry Bella Vik és Louis szinte egyszerre kezdtem el üvölteni. Szinte pillanatok alatt elsötétedett minden, és már nem hallottam semmit. Az ágyamon ébredtem, mellettem egy emberrel. Nem az volt ott akire számítottam, Liam feküdt mellettem és nyomkodta a telefonját. -Hát te?-szólaltam meg miközben próbáltam felülni., de közben eszembe jutott, hogy csak angolul tud.
Aranyosan rám mosolygott és segített fel ülni.
-Okay?-kérdezte gondolom az állapotomra utalva.
-Yes-válaszoltam vissza a hatalmas angol tudásommal.
Igazából borzalmasan vagyok, de nem tudok mit mondani, eléggé meglepődtem, hogy Liam van itt. Megpróbáltam felállni, nem nagyon sikerült szinte egyből visszaestem az ágyra. Még próbálkoztam párszor és sikerült lábra állnom. Ez az állapot most biztos nem az italtól van, nem is ittam olyan sokat mint terveztem, máskor is voltam részeg és az nem ilyen .Sikerült eljutnom a fürdőbe, nem kellet sok, megint hánytam. Összeestem megint, nem tudtam felállni a fürdőszoba padlóról, egy kis időbe telt mire tudtam szólni Liamnek.
Nem értette mit mondok, de természetesen látta, hogy baj van. Persze tudtam, hogy nem fog visszafektetni az ágyra. Kivett a szekrényemből valami ruhát és segített felöltözni, majd lementünk a kocsihoz, beültetett és kizárásos Alapon elindult a kórházba.A kocsiban megint elkapott a hányinger és sikerült alkotnom Liam kocsijába.
Nem vagyok valami csodásan, a hasam borzalmasan fáj és folyton hányingerem van.
Kiszálltunk a kocsiból, vagy is Liam szállt ki és engem kisegített. Sikeresen beértünk a kórházba, a hatalmasnak tűnő előtérben voltak orvosok akik oda rohantak hozzánk, mondhatom, hogy leválasztottak Liamről és bevittek a vizsgálóba.
Gondolom Liam említette, hogy milyem nyelvet beszélek, mert az ápoló nő Olaszul beszélt mindenfélét. Elvégeztek pár vizsgálatot amik nem éppen rövidek voltak. Már kint ültem Liammel és jött az ápoló nő egy papírral a kezében. Gondoltam, hogy a záró jelentés, mert nem említették, hogy bent kéne maradnom. Nagy meglepetésemre nem csak az volt nála.
-Gratulálok maguknak-mosolygott rám a nő, majd Liamnek is elmondta.
-Még is mihez?-kérdeztem bizonytalanul.
-Hát a kisbabához-teljesen megfagyott bennem vér. Kisbaba?! Még is milyen kisbaba, én nem lehetek terhes az lehetetlen.
-Elnézést, de én nem lehetek terhes-ráztam meg a fejemet és teljesen biztos voltam benne, hogy ez valami tévedés.
-Minden vizsgálat ezt bizonyítja, gratulálok!-vigyorgott rám miközben a kezembe nyomta a papírt amin az elmondottak szerepeltek. Erre egyetlen magyarázat lehet csak, de remélem, hogy ez csak egy álom, egy rossz álom és mindjárt felkelek. Amikor kiderült, hogy mindent tudok Zaynről és Perrieről, azon az estén együtt voltam Zaynnel, és nem védekeztünk.
Nem...ez lehetetlen, én nem lehetek terhes attól az embertől. Megint minden elsötétült és nem érzetem semmit.
Azt hiszem felébredtem. Egy rossz álom volt, én nem lehetek terhes hiszen ez nevetsége, ilyen nem létezik. Kinyitottam a szemem és az ágyamon találtam magam egy idegen ember ül mellettem, még nem láttam soha életemben.
-Áh, jó reggelt kis asszony, maga aztán tud aludni-viccelődött az idegen férfi. Az öltözékéből lemértem, hogy ő orvos.
-Nem vagyok terhes-suttogtam magam elé.
-De igen kisasszony, maga veszélyesztetett terhes-mondta a férfi, miközben a táskájában kutatott. -De ez lehetetlen-nevettem el magam és felültem.
Egy pillanatra körülnéztem. Ez nem is az én szobám, ez egy kórterem. A francba! Ez nem lehet, lehetetlen.
-Már, hogy lehetne lehetetlen?-mosolyogott rám az orvos.
-Nem lehetek terhes, valamivel tudnák bizonyítani?-biztos vagyok benne, hogy ez lehetetlen.
-Persze kisasszony, jöjjön velem!-mondta, felállt majd felsegített az ágyról. Egy kórházi ocsmány ruhában vagyok, és kórházi papucsban. Kezdtem azt hinni, hogy ez nem is álom.
Végig vezetett egy folyosón, majd bementünk egy vizsgálóba, sajnos nem tudtam elolvasni, hogy mi is ez.
Rá mutatott a férfi az vizsgálóasztalra, én engedelmesen ráfeküdtem.
Majd rá, csatolt valamit, és elkezdett pittyegni a mellettem lévő gép.
Valamit hozzárakott a hasamhoz, és mosolyogva rám nézett.
-Hallja?-kérdezte, majd megmozgatta a hasamon azt az izét.
-Még is mit?-nem tudtam, mit kellene hallanom.
-Ez egy szív hang-elhallgattam és jobban figyeltem a hangra amit az elején pittyegésnek hittem.
Most tudatosult bennem, hogy én Zayn Malik gyermekét várom.
Nem tudtam mit csináljak, ügyetlenül leszálltam az ágyról és visszamentem a kórterembe, ahol váratlan meglepetésemre ott állt az apa.
Muszáj bemennem, egyszer biztos kiderül, sőt lehet, hogy Liam már elmondta neki.
-Szia-köszöntem és próbáltam nem elsírni magamat
-Veled meg mi történt?-nevetett fel, nagyon fájt, nagyon.
-Ezt én is kérdezhetném, te hol voltál amikor én felébredtem?!-tört ki belőlem hirtelen a sírás. Minden kijött aki ez alatt a két hónap alatt történt, eddig bírtam.
-Inkább azt mond, hogy jól vagy-e-suttogta és próbált megölelni, de nem hagytam.
-Az van, hogy elegem van belőled, az elején minden olyan szép volt, bár olyan hirtelen összejöttünk...gondolhattam volna, hogy ez lesz, de nézzed ezt meg, néz meg Zayn!-vágtam hozzá a papírt ami eddig az éjjeli szekrényen pihent.
-Te...te terhes vagy?-nézett a papírra megsemmisülve, aztán lerakta és felnevetett.
-Most min nevetsz?!-vágtam hozzá egy párnát.
-Tőlem, egész biztosan nem lehetsz terhes Alice, mindig védekeztünk-nézett rám, csak nevetett és csak nevetett, én nem bírom ezt.
-Csináltatunk most azonnal egy tesztet és kiderül, hogy te vagy-e az apa-mondtam határozottan.
-Nem szükséges-vonta meg a vállát mosolyogva.
-Na, hová tűnt az előbbi 'Nem lehetsz tőlem terhes Alice' ?-utánoztam.
-Rendben csináltassad, de biztos, hogy nem tőlem-mondta és közben még egyszer elolvasta a papírt. Kimentem a folyosóra és megláttam az orvosomat, szegényt majd nem felborítottam.
-Kitudjuk deríteni, hogy ki a gyerek apja?!-kérdeztem, kicsit túl erőszakosan.
-Azt megcsinálhatjuk, hogy a lehetséges apától vért veszünk és össze hasonlítjuk a maga és a baba adataival-mondta elgondolkozva.
-És azt is szeretném tudni, hogy hányadik hónapban vagyok-mondtam, majd gyorsan visszamentem a kórteremben.
-Na mire jutott az anyuka?-viccelődött, ami nagyon fájt, de majd neki is fog fájni amikor kiderül az igazság.
A doki percekkel később bejött a kórterembe, és elvégezte a vérvételt.
Már csak az eredményre kell várni.
-Elnézést, velem tudna jönni?-jött be mosolyogva a vizsgálat után, Zayn a vérvétel után elment.
Elcsoszogtam vele megint az ultra hangra, hogy kideríthessük hány hetes, hónapos a baba.
-Azt hiszem...-kezdett bele, de végül nem fejezte be.
-Na, mit hisz?!-már megölt ez az egész helyzet, nem tudtam magammal bírni.
-Azt hiszem, nem tudom...hogy maga a második hónapban van, esetleg két és fél-mondta majd rám nézett, idegesítő ez a folytonos mosolygás.
Két hónap...két hónapja költöztünk be, akkor voltam talán együtt először Zaynnel. Nem, lehet, hogy már két hónapja terhes vagyok, lehetetlen.